1 John 3
1 Lássátok, mekkora szeretetet adott nekünk az Atya, hogy Isten gyermekeinek hívassunk! Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.
2 Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, mik leszünk; de tudjuk, hogy mikor nyilvánvalóvá lesz, hasonlók leszünk őhozzá, mert meglátjuk őt úgy, amint van.
3 És mindenki, aki ezzel a reménységgel van őhozzá, megtisztítja magát, miképpen ő is tiszta.
4 Mindenki, aki a bűnt cselekszi, a törvénytelenséget is cselekszi; és a bűn a törvénytelenség.
5 És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és őbenne bűn nincsen.
6 Senki, aki őbenne marad, nem vétkezik; senki, aki vétkezik, nem látta őt és nem ismerte őt.
7 Gyermekeim, senki el ne tévelyítsen titeket; aki cselekszi az igazságot, az igaz, miképpen ő igaz.
8 Aki cselekszi a bűnt, az az ördögtől van; mert kezdettől fogva az ördög vétkezik. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.
9 Senki, aki Istentől született, bűnt nem cselekszik, mert az ő magva benne marad; és nem vétkezhetik, mert Istenből született.
10 Erről ismertetnek meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: senki, aki nem cselekszik igazságot, nincs az Istentől, sem aki nem szereti az ő atyjafiát.
11 Mert ez az üzenet, melyet hallottatok kezdettől fogva, hogy szeressük egymást.
12 Nem úgy, mint Kain, ki a gonosztól volt, és megölte testvérét: és miért ölte meg azt? Mert az ő cselekedetei gonoszok voltak, az atyjafiáéi pedig igazak.
13 Ne csodáljátok, atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ.
14 Mi tudjuk, hogy átvitettünk a halálból az életre, mert szeretjük atyánkfiait; aki nem szereti atyjafiát, a halálban marad.
15 Mindenki, aki gyűlöli az ő atyjafiát, gyilkos; és tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs önmagában maradandó örök élete.
16 Ebben ismertük meg a szeretetet, hogy ő miérettünk az ő életét adta; mi is tartozunk atyánkfiaiért a mi életünket adni.
17 Akinek pedig van vagyona e világban, és látja az ő atyjafiát szűkölködni, és bezárja előtte a szívét, hogyan marad meg abban az Isten szeretete?
18 Gyermekeim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.
19 És ezáltal ismerjük meg, hogy az igazságból valók vagyunk, és nyugtatjuk meg őelőtte a mi szíveinket;
20 hogy ha elítél minket a szívünk, nagyobb az Isten a mi szívünknél, és ismer mindent.
21 Szeretteim, ha szívünk nem ítél el minket, bizodalmunk van az Istenhez,
22 és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mivelhogy az ő parancsolatait megtartjuk, és amik őelőtte kedvesek, azokat cselekesszük.
23 És ez az ő parancsolata, hogy higgyünk az ő Fiának a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk.
24 És aki megtartja az ő parancsolatait, az őbenne marad, és ő is abban. És erről ismerjük meg, hogy bennünk marad, a Lélekről, melyet nekünk adott.