1 Corinthians 4
1 Úgy tekintsen minket az ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait.
2 Ami pedig egyébiránt a sáfárokban megkívántatik, az, hogy mindenik hűnek találtassék.
3 De rám nézve az a legkevesebb, hogy ti ítéltek felettem, vagy egy emberi ítéletnap; sőt magam sem ítélem meg magamat.
4 Semmit sem tudok ugyanis magamra; de nem ebben nyertem megigazulást; hanem aki engem megítél, az Úr az.
5 Úgyhogy idő előtt semmit se ítéljetek, mígnem eljön az Úr, aki a sötétségnek titkait is világosságra hozza, a szívek tanácsát is megjelenti; és akkor meglesz a dicsérete mindenkinek az Istentől.
6 Ezeket pedig, atyámfiai, példában szabtam magamra és Apollósra tiérettetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy afölött, ami meg van írva, ne bölcselkedjetek, hogy egyikőtök se fuvalkodjék fel az egyikért a másik ellen.
7 Mert ki ítél téged különbnek? Mid van pedig, amit nem úgy kaptál? Ha 8 pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem úgy kaptad volna?
8 Már jól vagytok lakva, már meggazdagodtatok, nálunk nélkül királyokká lettetek; és bárcsak királyokká lettetek volna, hogy veletek együtt mi is királyok lennénk.
9 Mert úgy vélem, hogy az Isten minket, az apostolokat, utolsókká tett, mint valami halálra ítélteket, mert látványossága lettünk a világnak, mind angyaloknak,
10 mind embereknek. Mi bolondok a Krisztusért, ti pedig bölcsek a Krisztusban; mi erőtlenek, ti pedig erősek; ti becsületben állók, mi pedig becstelenek.
11 Eddig az óráig éhezünk is, szomjazunk is, ruhátlankodunk is, arcul is veretünk, hajléktalanok is vagyunk,
12 fáradozunk is tulajdon kezeinkkel munkálkodván. Ha szidalmaznak, áldunk; ha üldöznek, tűrünk;
13 ha rágalmaznak, kérünk. Mint a világ szemete, olyanokká lettünk, mindeneknek söpredékévé mind mostanig.
14 Nem azért írom ezeket, hogy titeket megszégyenítselek, hanem mint szerelmes gyermekeimet intelek.
15 Mert ha tízezer tanítómesteretek volna is a Krisztusban, atyátok nem sok van; mert Krisztus Jézusban az evangélium által én szültelek titeket.
16 Kérlek tehát benneteket, legyetek az én követőim.
17 Azért küldtem hozzátok Timótheust, ki nekem szeretett és hű fiam az Úrban, hogy nektek juttassa eszetekbe, mineműek az én útjaim a Krisztusban, amint mindenütt minden gyülekezetben tanítok.
18 De mintha én nem mennék el hozzátok, úgy felfuvalkodtak némelyek;
19 pedig elmegyek hozzátok hamarosan, ha az Úr akarja, és megismerem azoknak a felfuvalkodottaknak nem a beszédjét, hanem az erejét.
20 Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.
21 Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és szelídségnek lelkével?