1 Corinthians 3
1 És én, atyámfiai, nem beszélhettem nektek mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint Krisztusban kisdedeknek.
2 Tejet adtam nektek inni, és nem ételt; mert még nem bírtátok meg. Sőt még most sem bírjátok meg,
3 mert még testiek vagytok. Mert mikor köztetek féltékenység és civódás és meghasonlások vannak, nem testiek vagytok-e, és nem ember szerint jártok-e?
4 Mikor ugyanis valaki azt mondja: Én Pálé vagyok; másik pedig: Én Apollósé: nem testiek vagytok-e?
5 Kicsoda tehát Pál, de kicsoda Apollós, ha nem szolgák (akik által hívőkké lettetek), éspedig kinek mint adta az Úr?
6 Én plántáltam, Apollós öntözött, hanem a növekedést az Isten adta.
7 Úgyhogy sem aki plántál nem valami, sem aki öntöz, hanem aki a növekedést adja, Isten:
8 a plántáló pedig és az öntöző egyforma; de mindenik a saját jutalmát veszi a saját fáradozása szerint.
9 Mert Istennek vagyunk munkatársai; Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.
10 Az Istennek nekem adatott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentumot vetettem, más pedig épít reá;
11 de ki-ki meglássa, mimódon épít reá; mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely le van téve, mely a Jézus Krisztus.
12 Vajon pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít-e erre a fundamentumra:
13 kinek-kinek munkája nyilvánvalóvá lesz; mert az a nap meg fogja mutatni; mert az tűzben jelenik meg; és kinek milyen a munkája, azt a tűz próbálja meg.
14 Ha valakinek a munkája, melyet rá épített, megmarad, jutalmát veszi;
15 ha valakinek a munkája megég, jutalmát veszti; de ő maga megtartatik, ám mintegy tűzön keresztül.
16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17 Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten; mert az Isten temploma, amely ti vagytok, szent.
18 Senki magát meg ne csalja: ha valaki azt hiszi, hogy ő bölcs tiköztetek ebben a világban, bolond legyen, hogy bölcs legyen.
19 Mert ennek a világnak a bölcsessége bolondság az Isten előtt; mert meg van írva: Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban.
20 És ismét: Az Úr ismeri a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.
21 Úgyhogy senki se dicsekedjék emberekkel; mert minden a tiétek,
22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár világ, akár élet, akár halál, akár jelenvalók, akár jövendők; minden a tiétek;
23 ti pedig a Krisztuséi; és Krisztus az Istené.