1 Corinthians 14
1 Kövessétek a szeretetet; törekedjetek pedig a lelki ajándékokra, de leginkább, hogy prófétáljatok.
2 Mert aki nyelveken szól, nem embereknek beszél, hanem az Istennek; mert senki nem érti, hanem lélekben beszél titkokat,
3 aki pedig prófétál, embereknek beszél építést, intést és vigasztalást.
4 Aki nyelveken szól, magát építi; aki pedig prófétál, a gyülekezetet építi.
5 És én szeretném, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok; mert nagyobb az, aki prófétál, mint az, aki nyelveken szól, kivéve, ha megmagyarázza, hogy a gyülekezet épülést vegyen.
6 De így, atyámfiai, ha hozzátok megyek és nyelveken szólok, mit használok nektek, ha beszélek hozzátok vagy jelenésben, vagy ismeretben, vagy próféciában, vagy tanításban?
7 Éppen így az élettelen hangszerek, akár síp, akár citera, ha különbséget a hangok között nem tesznek, hogyan ismerjük meg, amit sípolnak vagy amit citeráznak?
8 Mert ha a trombita bizonytalan zengést tesz, kicsoda készül a harcra?
9 Azonképpen ti is, a nyelveken szólás alatt ha könnyen felismerhető szót nem ejtetek ki, hogyan értik meg, amit beszéltek? Mert a levegőbe fogtok beszélni.
10 Oly sokféle neme van, például a nyelveknek a világon, és azok közül egy sincs jelentés nélkül;
11 ha tehát nem tudom a nyelv jelentését, a beszélőre nézve idegen leszek, és a beszélő reám nézve idegen.
12 Így ti is, miután lelki ajándékokért buzogtok, igyekezzetek, hogy a gyülekezet építésében bővelkedjetek.
13 Éppen ezért aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy megmagyarázza.
14 Mert ha nyelveken szólással imádkozom, a lelkem imádkozik, de az értelmem gyümölcstelen.
15 Hogy van tehát? Imádkozom Lélekben, de imádkozom értelemmel is; énekelek Lélekben, de énekelek értelemmel is.
16 Máskülönben, ha Lélekben adsz hálát, az ott levő avatatlan miképpen fog a te hálaadásodra Áment mondani, miután nem tudja, mit mondasz?
17 Mert te ugyan szépen adsz hálákat, de a másik nem épül.
18 Hálákat adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatoknál inkább beszélek nyelveken;
19 de gyülekezetben inkább akarok öt szót szólani értelmemmel, hogy másokat is tanítsak, mint tízezer szót nyelveken.
20 Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.
21 A törvényben meg van írva: Idegen nyelveken és idegen ajkakkal szólok e népnek, és így sem hallgatnak rám, azt mondja az Úr.
22 Úgyhogy a nyelveken szólás csodajelül van, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek;
23 a prófétálás pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek. Ha tehát összejön az egész gyülekezet egy helyre, és mindnyájan nyelveken szólnak, bemennek pedig avatatlanok vagy hitetlenek, nem azt mondják-e, hogy őrültek vagytok?
24 Ha pedig mindnyájan prófétálnak és bemegy valaki hitetlen vagy avatatlan, mindnyájan meggyőzik, mindnyájan megítélik,
25 és így a szíve titkai megvilágosodnak; és így arcra borulva imádja az Istent, hirdetvén, hogy az Isten valóban bennetek van.
26 Hogy van tehát, atyámfiai? Mikor egybegyűltök, mindeniteknek van egy zsoltára, van egy tanítása, van egy nyelveken szólása, van egy jelenése, van egy magyarázata; minden épülésre legyen.
27 Akár nyelveken szól valaki, egy alkalommal kettő vagy legtöbb három, éspedig egymás után; és egy magyarázza meg.
28 Ha pedig nincs magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának beszéljen és az Istennek.
29 Próféták szintén ketten vagy hárman beszéljenek, és a többiek ítéljék meg.
30 De ha egy másik ott ülő vesz kijelentést, az első hallgasson el.
31 Mert egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindnyájan tanuljanak, és mindnyájan vigasztalást vegyenek.
32 És a prófétalelkek alávetik magukat a prófétáknak.
33 Mert az Isten nem a rendetlenség Istene, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden gyülekezetében,
34 a ti asszonyaitok a gyülekezetekben hallgassanak; mert nincs nekik megengedve, hogy beszéljenek, hanem hogy engedelmesek legyenek, mint a törvény is mondja.
35 Ha pedig valamit tanulni akarnak, otthon a tulajdon férjüket kérdezzék meg; mert éktelen dolog asszonyoknak gyülekezetben beszélni.
36 Vagy titőletek indult ki az Isten igéje? vagy csak tihozzátok jutott el?
37 Ha valaki azt hiszi, hogy próféta vagy lelki ember, ismerje meg, amiket nektek írok, hogy az Úr parancsolatai;
38 ha pedig valaki nem ismeri meg, ne ismerje meg.
39 Úgyhogy, atyámfiai, igyekezzetek a prófétálásra, és a nyelveken szólást ne tiltsátok.
40 Mindenek ékesen és jó renddel legyenek.