1 Corinthians 11
1 Legyetek az én követőim, mint én a Krisztusé.
2 Dicsérlek pedig titeket, atyámfiai, hogy mindenben megemlékeztek rólam, és amiképpen átadtam nektek a hagyományokat, megtartjátok.
3 Akarom pedig, hogy tudjátok, hogy minden férfiúnak feje a Krisztus; az asszonynak feje pedig a férfiú; Krisztusnak feje pedig az Isten.
4 Minden férfi, aki imádkozik vagy prófétál fedett fővel, megszégyeníti az ő fejét.
5 Minden asszony pedig, aki imádkozik vagy prófétál fedetlen fővel, megszégyeníti az ő fejét; mert egy és ugyanaz a megborotválttal.
6 Mert ha egy asszony be nem fedi fejét, nyiratkozzék is meg; ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiratkozni vagy megborotválkozni, fedje be a fejét.
7 Mert a férfiúnak ugyan nem kell befedni a fejét, lévén ő az Isten képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége,
8 (mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból;
9 mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért;)
10 ezért tartozik az asszony hatalmat viselni a fején az angyalok miatt.
11 Mindazáltal sem férfiú asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül [nincs] az Úrban;
12 mert miképpen az asszony a férfiúból, azonképpen a férfiú is az asszony által, mindnyájan pedig Istentől.
13 Magatokban ítéljétek meg: illik-e, hogy egy asszony fedetlen fővel imádkozzék Istenhez?
14 Vagy nem maga a természet is arra tanít-e benneteket, hogy ha egy férfi hosszú hajat hord, nincs neki tisztességére,
15 ha pedig egy asszony hord hosszú hajat, dicsőségére van neki? Mert neki a hosszú haj fátyol gyanánt adatott.
16 Ha pedig valakinek veszekedni tetszik, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten gyülekezeteinek.
17 De mikor ezt a rendelkezést adom, azt nem dicsérem, hogy nem hasznotokra, hanem károtokra gyülekeztek egybe.
18 Mert először is, mikor összegyűltök a gyülekezetben, hallom, hogy szakadások vannak köztetek; valami részben hiszem is.
19 Mert szakadásoknak is kell köztetek lenni, hogy világossá legyen, kik megbízhatók köztetek.
20 Tehát mikor ti összegyűltök egy helyre, nincs Úr vacsorájával való élés;
21 mert ki-ki a saját vacsoráját veszi elő az evésnél, és az egyik éhezik, a másik pedig részeg.
22 Mert talán nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy lenézitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket ebben? Nem dicsérlek.
23 Mert én az Úrtól vettem, amit nektek előtökbe is adtam, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret,
24 és hálákat adván megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek; ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
25 Hasonlóképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár az új szövetség az én véremben; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok, az én emlékezetemre.
26 Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.
27 Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úrnak teste és vére ellen.
28 Próbálja meg azért minden ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból;
29 mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik önmagának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.
30 Ezért erőtlenek köztetek sokan, és betegek, és elhunynak sokan.
31 Mert ha mi magunk ítélnők meg magunkat, nem büntettetnénk;
32 mikor pedig büntettetünk, az Úrtól fenyíttetünk, hogy a világgal együtt el ne kárhoztassunk.
33 Azért, atyámfiai, mikor egybegyűltök az evésre, egymást megvárjátok.
34 Ha pedig valaki éhes, otthon egyék; hogy ne ítéletre gyűljetek egybe. A többit pedig, mihelyt oda megyek, elintézem.