1 Corinthians 10
1 Nem akarom pedig, hogy ti ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan általmentek a tengeren,
2 és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben,
3 és mindnyájan ugyanazt a lelki ételt ették,
4 és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták; ittak ugyanis egy lelki kősziklából, mely őket követte; ez a kőszikla pedig a Krisztus volt:
5 hanem legtöbbjükben nem lelt kedvet az Isten; mert elhullottak a pusztában.
6 Ezek pedig példákul történtek a mi számunkra, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, miképpen azok kívántak.
7 Bálványimádók se legyetek, mint azok közül némelyek, mint meg van írva: Leült a nép enni és inni, és felkelt játszani.
8 Se ne paráználkodjunk, mint azok közül némelyek paráználkodtak, és elestek egy nap huszonháromezeren.
9 Se a Krisztust ne kísértsük, mint őközülük némelyek kísértették, és elvesztek a kígyók miatt.
10 Se ne zúgolódjatok, mint őközülük zúgolódtak némelyek, és elvesztek a pusztító által.
11 Ezek pedig mind példaképpen estek azokon; megírattak pedig a mi intésünkre, akikhez az idők vége elérkezett.
12 Úgyhogy aki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
13 Egyéb kísértés nem ért benneteket, hanem csak emberi; és hű az Isten, hogy nem hagy benneteket feljebb kísérteni annál, amint elbírjátok, sőt a kísértéssel együtt a menekvést is elkészíti, hogy elszenvedhessétek.
14 Éppen ezért, szeretteim, fussatok a bálványimádástól!
15 Mint okos emberekhez szólok; ítéljétek meg ti, amit mondok.
16 Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösség-e? A kenyér, melyet megtörünk, nem a Krisztus testével való közösség-e?
17 Mivelhogy egy kenyér, egy test vagyunk mi sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.
18 Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt; akik az áldozatokból esznek, nincsenek-e közösségben az oltárral?
19 Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami? Vagy hogy a bálványáldozat valami?
20 Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák, és nem az Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel közösségben legyetek.
21 Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei.
22 Avagy féltékenységre ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
23 Minden szabad nekem, de nem minden használ; minden szabad nekem, de nem minden épít.
24 Senki se önmagára gondoljon, hanem ki-ki a másikra.
25 Mindent, amit a mészárszékban árulnak, megegyetek, anélkül, hogy a lelkiismeret okából kérdezősködnétek.
26 Mert az Uré a föld és annak teljessége.
27 Ha pedig valaki meghív benneteket a hitetlenek közül, és el akartok menni, mindent megegyetek, amit előtökbe adnak, anélkül, hogy a lelkiismeret okából kérdezősködnétek.
28 De ha valaki nektek azt mondja: Ez bálványáldozat; ne egyétek meg, amiatt, aki ezt mondta, és a lelkiismeret miatt; mert az Úré a föld és annak teljessége.
29 Nem a saját lelkiismeretet értem pedig, hanem a másikét. Mert minek ítéli az én szabadságomat más lelkiismerete?
30 Ha pedig én hálaadással veszek részt, miért rágalmazzanak azért, amiért én hálákat adok?
31 Tehát akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére műveljetek.
32 Meg ne botránkoztassátok se a zsidókat, se a helléneket, se az Isten gyülekezetét;
33 miképpen én is mindenkinek mindenben kedveskedem, nem keresvén a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy megtartassanak.