1 Chronicles 29
1 Azután azt mondta Dávid király az egész gyülekezetnek: Fiam, Salamon az egyetlen, akit Isten kiválasztott, ifjú és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lesz e kastély, hanem az Úr Istené.
2 Ezért tőlem telhetően előkészítettem Isten háza számára az aranyat az arany-, az ezüstöt az ezüst-, a rezet a réz-, a vasat a vas-, és a fákat a fa-munkákhoz; ónix- és befoglalni való köveket, veres és tarka köveket és mindenféle drágakövet és alabástrom köveket tömegesen.
3 És még, mivel kedvem van Istenem házához, ami arany és ezüst tulajdonomban van; odaadom Istenem házára mindazon fölül, amit előkészítettem a szent házra.
4 Háromezer tálentum aranyat Ofir aranyából; és hétezer tálentum tisztított ezüstöt a házak falainak bevonására.
5 Az aranyból valókhoz az aranyra, az ezüstből valókhoz az ezüstre, és általában minden mesterkéz által való munkára: ki hajlandó ma a kezét megtölteni az Úrnak?
6 Erre az ősháztájak fejedelmei, Izráel törzseinek fejedelmei, az ezredek és századok parancsnokai és a király gazdaságának kormányzói hajlandóknak mutatkoztak,
7 és adtak az Isten házának munkájára ötezer tálentum aranyat és tízezer dárikot, tízezer tálentum ezüstöt, tizennyolcezer tálentum rezet; és százezer tálentum vasat.
8 És akinél drágakövek voltak, az Úr házának kincseihez adta, a gersoni Jehiél kezéhez.
9 És örvendezett a nép az ő hajlandóságaikon, mert teljes szívvel voltak hajlandók az Úr iránt; és Dávid király is örvendett nagy örömmel.
10 És hálát adott Dávid az Úrnak az egész gyülekezet előtt; és azt mondta Dávid: Légy áldott, Uram, atyánknak, Izráelnek Istene öröktől fogva mindörökké.
11 Tiéd, Uram, a nagyság és a hatalom, a dicsőség, fény és a fenség, mert minden a tied az égen és a földön; tiéd, Uram, az uralom és te magasztaltatol mint mindennek feje.
12 A gazdagság és a tisztesség tetőled van, és te uralkodol mindenen, és a te kezedben van erő és hatalom; és a te kezedben van, hogy naggyá és erőssé tégy bárkit.
13 Most tehát, mi Istenünk, vallást teszünk előtted; és dicsérjük a te dicsőséges nevedet:
14 mert hát ki vagyok én és ki az én népem, hogy erő lehetne bennünk ennyit adakozni; hanem tőled van az egész, és mi a te kezedből adtunk neked.
15 Mert jövevények vagyunk mi teelőtted és zsellérek, egészen, mint atyáink; napjaink olyanok, mint az árnyék a földön reménytelenül.
16 Uram, mi Istenünk, mindez a tömeg, amit mi előkészítettünk, hogy neked házat építsünk szent neved számára: a te kezedből van, és a tiéd az egész.
17 És tudom, Istenem, hogy te szívek vizsgálója vagy és őszinteségben gyönyörködöl: én őszinte szívből önként adtam mindezeket, és most néped, mely itt jelen van, láttam, hogy örömmel adakozott neked önként.
18 Uram, atyáinknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, tartsd meg ezt örökké néped szíve gondolkodásának természetéül; és irányítsd szívüket magadhoz.
19 Fiamnak, Salamonnak pedig adj teljes szívet, hogy megtartsa parancsolataidat, bizonyságtételeidet és törvényeidet; és hogy mindent megtegyen, hogy felépítse a kastélyt, melyet én előkészítettem.
20 Akkor azt mondta Dávid az egész gyülekezetnek: Áldjátok az Urat, a ti Isteneteket; és áldotta az egész gyülekezet az Urat, atyáik Istenét, és meghajoltak és leborultak az Úr előtt és a király előtt.
21 És áldoztak az Úrnak vágóáldozatokat és égő áldozatokat mutattak be az Úrnak a következő napon, ezer bikát, ezer kost, ezer bárányt a hozzájuk való italáldozatokkal; és vágóáldozatokat tömegesen egész Izráelért.
22 És ettek és ittak az Úr előtt azon a napon nagy örömmel; és királlyá tették másodszor Salamont, a Dávid fiát, és felkenték őt az Úrnak fejedelemmé, Cádókot pedig pappá.
23 Így ült Salamon az Úr trónjába királynak atyja, Dávid helyébe, és szerencsésen uralkodott; ugyanis egész Izráel engedelmeskedett neki;
24 és a fejedelmek és a hősök mind, és Dávid király fiai is mind meghódoltak Salamonnak, a királynak.
25 És igen felmagasztalta az Úr Salamont egész Izráel szemeiben; és oly királyi fenséget adott neki, amilyen nem volt egy királynak sem őelőtte Izráelben.
26 Dávid tehát, Isai fia, egész Izráel felett uralkodott.
27 Az idő pedig, melyben Izráel felett uralkodott: negyven esztendő; Hebronban uralkodott hét évig, Jeruzsálemben pedig harmincháromig uralkodott.
28 És mikor meghalt szép ősz korban, eltelve napokkal, gazdagsággal és tisztességgel; fia, Salamon lett helyébe királlyá.
29 Ami pedig Dávid király dolgait illeti elejétől végig: azok tudvalevőleg meg vannak írva Sámuel látnok történetében, Nátán próféta történetében és Gád néző történetében;
30 egész országlásával és hatalmával együtt; az idők is, melyek átmentek felette és Izráel felett, és az országok többi királyságai felett.