1 Chronicles 16
1 És mikor bevitték az Isten ládáját és felállították azt a sátor közepén, melyet Dávid vonatott fel neki; akkor égő áldozatokat és visszafizetési áldozatokat mutattak be az Isten előtt.
2 Mikor pedig elvégezte Dávid az égő áldozatok és visszafizetési áldozatok bemutatását; megáldotta a népet az Úr nevében.
3 Aztán osztott az egész Izráel népének férfitól asszonyig: kinek-kinek egy egész kenyeret, egy pohár bort és egy kalácsot.
4 Azután rendelt az Úr ládája elé a léviták közül szolgálattevőket, hogy hirdessék, vallást tegyenek róla és dicsérjék az Urat, Izráel Istenét.
5 Ászáfot, a főt, utána Zekarját másodiknak; aztán Jeiélt, Semirámótot, Jehiélt, Mattitját, Eliábot, Benáját, Obed-Edomot zeneszerszámokkal, kobzokkal és hárfákkal, míg Ászáf cimbalommal zengett;
6 Benájá és Jahaziél papok pedig a kÚrtökkel folytonosan az Isten frigyládája előtt.
7 Azon a napon, akkor először adta Dávid az Úrról való vallástételt Ászáfnak és testvéreinek kezébe.
8 Tegyetek vallást az Úrról, hívjátok nevét; hirdessétek a népek közt tetteit.
9 Énekeljetek neki, zengedezzetek neki; beszéljétek minden csodatettét.
10 Dicsekedjetek szent nevével; örüljön az Urat keresők szíve.
11 Tudakozzátok az Urat és az ő erejét; keressétek orcáját szüntelen.
12 Emlékezzetek csodáira, melyeket tett; jeleire és szája ítéleteire:
13 Izráel magva, ő szolgája; Jákób fiai, ő választottai!
14 Ő az Úr, a mi Istenünk; az egész földre szólók ítéletei.
15 Emlékezzetek örökké az ő szövetségére, az igére, melyet ezer nemzedékre parancsolt:
16 melyet Ábrahámmal kötött; és Izsáknak tett esküjére.
17 Melyet Jákóbnak törvényül állított fel, Izráelnek örök szentségül;
18 mondván: Neked adom Kanaán országát örökségtek osztályrészéül:
19 Mikor kevés számúak voltak, kevesen és jövevények voltak benne;
20 Mikor vándoroltak nemzettől nemzethez, és egyik országból a másik néphez:
21 nem engedte senkinek elnyomni őket; és királyokat fenyített meg értük:
22 Ne nyúljatok az én felkentjeimhez; és prófétáimat ne bántsátok!
23 Énekeljetek az Úrnak, egész föld; hirdessétek napról-napra szabadítását.
24 Beszéljétek a nemzetek között dicsőségét; minden nép között csodatetteit.
25 Mert nagy az Úr és igen dicséretes; és félelmetes ő minden istenek felett.
26 Mert a népek istenei mind semmiségek; de az Úr egeket alkotott.
27 Fenség és méltóság van őelőtte; erő és öröm az ő helyén:
28 adjatok az Úrnak, népek nemzetségei; adjatok az Úrnak tiszteletet és erőt.
29 Adjátok az Úrnak neve tiszteletét; hozzatok ajándékot és jertek elébe; boruljatok le az Úr előtt szentség díszében;
30 reszkessen előtte az egész föld. És megáll a világ rendületlenül;
31 örülnek az egek és vigad a föld: és azt mondják a nemzetek között: Az Úr a király!
32 Harsog a tenger és teljessége; tombol a mező, és minden, ami rajta van:
33 ujjonganak akkor az erdő fái az Úr előtt, mikor eljön a földet megítélni.
34 Tegyetek vallást az Úrról, hogy jó; hogy örökkévaló az ő kegyelme.
35 És mondjátok: Tarts meg minket, üdvünk Istene, és gyűjts össze és ments meg minket a nemzetektől: hogy vallást tehessünk szent nevedről; hogy dicsekedhessünk dicséreteddel:
36 Áldott legyen az Úr, Izráel Istene, öröktől fogva mindörökké. Erre az egész nép azt mondta: Ámen, és: Dicséret az Úrnak!
37 Aztán ott hagyta az Úr frigyládája előtt Ászáfot és testvéreit; hogy végezzék a szolgálatot a láda előtt szüntelen, minden nap dolgát a maga napján.
38 És Obed-Edomot meg Hószát hatvannyolc testvérükkel ajtónállóknak; Obed-Edom pedig Jedutun fia volt.
39 Cádók papot pedig és pap-testvéreit az Úr hajléka előtt; a bámán, mely Gibeonban volt.
40 Hogy égő áldozatokat áldozzanak az Úrnak az égő áldozati oltáron szüntelen reggel és este; éspedig egészen úgy, mint meg van írva az Úr tanításában, melyet Izráelre nézve parancsolt.
41 És velük Hémánt és Jedutunt meg a többi választottakat, akik név szerint megjelöltettek; vallást tenni az Úrról, hogy örökkévaló az ő kegyelme.
42 És náluk, Hémánnál és Jedutunnál, kÚrtöket és cimbalmokat a zenélők számára és az istenes ének szerszámait; Jedutun fiait pedig a kapuhoz.
43 Aztán az egész nép elment, ki-ki családjához; Dávid is visszatért, hogy köszöntse családját.