1 Chronicles 13
1 Aztán tanácskozott Dávid az ezredes és százados kapitányokkal, általában a vezetőkkel;
2 és azt mondta Dávid Izráel egész gyülekezetének: Ha jónak találjátok és az Úrtól, a mi Istenünktől van, sÚrgősen küldjünk el testvéreinkhez, Izráel minden vidékén maradtak, és velük a papok és a léviták, az ő legelőik városaiban; hogy gyülekezzenek hozzánk,
3 és hozzuk át Istenünk ládáját hozzánk; mert Saul napjaiban nem kerestük azt.
4 És azt mondta az egész gyülekezet, hogy úgy kell tenni; mert helyes ez a dolog az egész nép szemében.
5 Tehát összegyűjtötte Dávid egész Izráelt az egyiptomi Sihórtól a hamáti bejáróig; hogy meghozzák az Isten ládáját Kirjat-Jeárimból.
6 És felvonult Dávid és egész Izráel Baalába, Kirjat-Jeárimba, mely Júdához tartozik; hogy felhozza onnét az Isten ládáját, az Úrét, aki a Kérubokon ül, ahol neveztetik a Név.
7 És elvitték az Isten ládáját az új szekéren Abinádáb házából; és Uzza meg Ahjó vezették a szekeret.
8 Dávid pedig és egész Izráel táncoltak az Isten előtt teljes erejükből; énekekre, hárfákra, kobzokra, dobokra, cimbalmokra és kÚrtökre.
9 Mikor így Kidon szérűjéhez értek; Uzza kinyújtotta kezét, hogy megfogja a ládát, mert megrántották a marhák.
10 Erre fellobbant az Úr haragja Uzzára, és lesújtotta őt, amiért kinyújtotta kezét a ládára; és meghalt ott, az Úr előtt.
11 Dávid is fellobbant, hogy ilyen vágást vágott az Úr Uzzán; és elnevezte azt a helyet Perec-Uzzának mind a mai napig.
12 Egyben megfélemlett Dávid az Istentől azon a napon, mondván: Hogyan vigyem be magamhoz az Isten ládáját?
13 Így nem vitette el Dávid a ládát magához Dávid városába; hanem betérítette a gáti Obed-Edom házába.
14 És ott maradt az Isten ládája Obed-Edom családjánál az ő házában három hónapig; és megáldotta az Úr Obed-Edom házát, és mindenét, amije volt.