1Az éneklőmesternek az altashétre; Dávid miktámja.
2Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?
3Sőt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.
4Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétől kezdve.
5Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.
6A mely nem hallja a bűbájosoknak szavát, sem a bűvölőét, a ki bűbájakban jártas.
7Isten, rontsd meg az ő fogaikat az ő szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!
8Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.
9Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.
10Mielőtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égőn elragadja azt a forgószél.
11Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön! ]