1Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.
2Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.
3Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!
4Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.
5Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsőítsétek szent emlékezetét.
6Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.
7Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.
8Uram, jókedvedből erősséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.
9Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!
10Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?
11Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!
12Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felőled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsőítlek téged. ]