1Dávid zsoltára; fia, Absolon elől való futásakor.
2Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!
3Sokan mondják az én lelkem felől: Nincs számára segítség Istennél, Szela.
4De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsőségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.
5Felszóval kiálték az Úrhoz, és ő meghallgata engemet, az ő szentsége hegyéről. Szela.
6Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.
7Nem félek sok ezernyi néptől sem, a mely köröskörül felállott ellenem.
8Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]