1Dávidé. énekkel áldlak az istenek előtt.
2Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.
3Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erő [támadt.]
4Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,
5És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsősége!
6Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.
7Ha nyomorúságban vergődöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.
8Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!