1A Dávidé.
2Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről.
3A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.
4A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.
5A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.
6Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.
7Megismertette az ő útait Mózessel; Izráel fiaival az ő cselekedeteit.
8Könyörülő és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmű.
9Nem feddődik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.
10Nem bűneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.
11Mert a milyen magas az ég a földtől, olyan nagy az ő kegyelme az őt félők iránt.
12A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket.
13A milyen könyörülő az atya a fiakhoz, olyan könyörülő az Úr az őt félők iránt.
14Mert ő tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.
15Az embernek napjai olyanok, mint a fű, úgy virágzik, mint a mezőnek virága.
16Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az ő helye sem ismeri azt többé.
17De az Úr kegyelme öröktől fogva való és örökkévaló az őt félőkön, és az ő igazsága a fiaknak fiain;
18Azokon, a kik megtartják az ő szövetségét és megemlékeznek az ő parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.
19Az Úr a mennyekbe helyheztette az ő székét és az ő uralkodása mindenre kihat.
20Áldjátok az Urat ő angyalai, ti hatalmas erejűek, a kik teljesítitek az ő rendeletét, hallgatván az ő rendeletének szavára.
21Áldjátok az Urat minden ő serege: ő szolgái, akaratának teljesítői!
22Áldjátok az Urat minden ő teremtményei, az ő uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!