1Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]
2Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.
3Nehézség van a kőben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettőnél.
4A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység előtt?
5Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.
6Jószándékból valók a barátságos embertől vett sebek; és temérdek a gyűlölőnek csókja.
7A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserű édes.
8Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétől, olyan az ember, a ki elbujdosott az ő lakóhelyétől.
9[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az ő barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]
10A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.
11Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.
12Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.
13Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.
14A ki nagy hangon áldja az ő barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.
15A sebes záporeső idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.
16Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az ő jobbja olajjal találkozik.
17[Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az ő barátjának orczáját.
18[Mint] a ki őrzi a fügét, eszik annak gyümölcséből, úgy a ki az ő urára vigyáz, tiszteltetik.
19Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.
20[Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.
21[Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az ő híre-neve szerint.
22Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörővel a megtört gabona között, nem távoznék el ő tőle az ő bolondsága.
23Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.
24Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségről nemzetségre lesz-é?
25[Mikor] levágatott a szénafű, és megtetszett a sarjú, és begyűjtettek a hegyekről a fűvek:
26Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezőnek árául,
27És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.