1Tárd ki kapuidat, Libánon, hadd eméssze cédrusaidat a tűz!
2Jajgassatok, ciprusok, mert ledőltek a cédrusok, elpusztultak a hatalmas fák! Jajgassatok, Básán tölgyei, mert földre dőlt a rengeteg erdő.
3Pásztorok jajszava hangzik, mert elpusztult pompás legelőjük. Oroszlánkölykök ordítása hangzik, mert elpusztult a Jordán bozótja!
4Így szól az én Istenem, az ÚR: Legeltesd a levágni való juhokat,
5amelyeket megvásárlóik levágnak, és nem tartják azt bűnnek, eladóik pedig ezt mondják: Áldott legyen az ÚR, mert meggazdagodtam! Pásztoraik sem szánják őket.
6Én sem szánom többé az ország lakóit! - így szól az ÚR. Én kiszolgáltatom az embereket egymásnak és királyuknak, darabokra szaggatják az országot, és én nem mentem meg őket.
7Legeltettem tehát a levágni való juhokat a juhkereskedők számára. Fogtam két botot, az egyiket elneveztem jóakaratnak, a másikat pedig egyetértésnek; így legeltettem a nyájat.
8De három pásztort küldtem el egy hónap alatt, mert elfogyott a türelmem irántuk; de ők is meguntak engem.
9Ezért azt mondtam: Nem legeltetlek benneteket! Haljon meg, aki halálra való, pusztuljon, aki pusztulásra való, a megmaradtak pedig marják egymás húsát!
10Fogtam a jóakarat nevű botomat, és eltörtem, és ezzel felbontottam a szövetséget, amelyet valamennyi néppel kötöttem.
11Fel is bomlott az azon a napon, és a juhkereskedők, akik ügyeltek rám, megértették, hogy az ÚR akarata ez.
12Akkor ezt mondtam nekik: Ha jónak látjátok, adjátok meg béremet! De ha nem, akkor tartsátok meg! Ekkor kifizették a béremet: harminc ezüstöt.
13Az ÚR pedig ezt mondta nekem: Dobd oda a kincsek közé ezt a becses értéket, amire engem becsültek! Fogtam tehát a harminc ezüstöt, és odadobtam az ÚR házának a kincsei közé.
14Azután eltörtem a másik botomat is, az egyetértés nevűt, és ezzel felbontottam a testvéri viszonyt Júda és Izráel között.
15Azután ezt mondta nekem az ÚR: Most még szerezz magadnak bolond pásztorhoz illő holmikat.
16Mert olyan pásztort fogok támasztani az országban, aki az elveszettekkel nem törődik, az elkóboroltakat nem keresi meg, a sérülteket nem gyógyítja, a fáradtaknak nem viseli gondját, de a kövéreknek a húsát megeszi, és körmeiket letördeli.
17Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a nyájat! Fegyver járja át a karját, meg a jobb szemét! Száradjon el a karja, vakuljon meg a jobb szeme!