1URam, megtorlás Istene, megtorlás Istene, jelenj meg ragyogva!
2Emelkedj fel, földnek bírája, fizess meg a gőgösöknek tetteikért!
3URam, meddig fognak a bűnösök, meddig fognak a bűnösök vigadni?
4Hangoskodnak, kihívóan beszélnek, kérkednek a gonosztevők.
5Tiporják, URam, népedet, nyomorgatják örökségedet.
6Gyilkolják az özvegyet és a jövevényt, megölik az árvákat.
7Azt gondolják, nem látja az ÚR, nem veszi észre Jákób Istene.
8Térjetek észhez, ti ostobák a nép közt! Ti esztelenek, mikor jön meg az eszetek?
9Aki a fület alkotta, az ne hallana? Aki a szemet formálta, az ne látna?
10Aki népeket fenyít meg, az ne büntetne? Hiszen ő tanítja ismeretre az embert!
11Az ÚR tudja, milyen hiábavalók az ember gondolatai.
12Boldog az az ember, akit te megfenyítesz, URam, és megtanítasz törvényedre,
13hogy megóvd a rossz napoktól, míg a bűnösöknek megássák a sírját.
14Nem taszítja el népét az ÚR, nem hagyja el örökségét.
15Mert diadalra jut még a jog, és azt követi minden tiszta szívű ember.
16Ki kel védelmemre a gonoszok ellen? Ki áll mellém a gonosztevőkkel szemben?
17Ha az ÚR nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknám.
18Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, URam, támogatott engem.
19Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet.
20Vállalhatsz-e közösséget a romlottság ítélőszékével, mely a törvényesség látszatával nyomorúságot idéz elő?
21Az igaz embernek életére törnek, az ártatlan embert elítélik.
22De nekem az ÚR a váram, Istenem az oltalmam és kősziklám.
23Ellenük fordítja saját gazságukat, megsemmisíti őket saját gonoszságuk által, megsemmisíti őket Istenünk, az ÚR.