1Ászáf zsoltáréneke.
2Istenem, ne maradj csendben, ne hallgass, és ne légy tétlen, Istenem!
3Hiszen háborognak ellenségeid, gyűlölőid fenn hordják fejüket.
4Néped ellen titkon ármányt szőnek, tanácskoznak védenceid ellen.
5Jertek - mondják -, irtsuk ki e népet, ne is emlékezzenek többé Izráel nevére!
6Mert egyetértésben tanácskoznak, szövetséget kötnek ellened
7Edóm lakói és az izmáeliek, a móábiak és a hagriak,
8Gebál, Ammón és Amálék, Filisztea, Tírusz lakóival.
9Asszíria is hozzájuk csatlakozott, támasza lett Lót fiainak. (Szela.)
10Úgy bánj velük, mint Midjánnal, mint Siserával, mint Jábínnal a Kísón-pataknál,
11akik megsemmisültek Éndórnál, és a föld trágyájává lettek!
12Tégy úgy előkelőikkel, mint Órébbel és Zeébbel, minden főemberükkel úgy, mint Zebahhal és Calmunnával,
13akik ezt mondták: Foglaljuk el Isten birtokát!
14Istenem, tedd őket olyanná, mint az ördögszekér, vagy mint a szélhordta polyva!
15Ahogyan a tűz fölgyújtja az erdőt, és a láng égeti a hegyeket,
16úgy üldözd őket viharoddal, úgy rémítsd őket forgószeleddel!
17Borítsd el gyalázattal arcukat, hogy keressék nevedet, URam!
18Szégyenüljenek meg, és rémüldözzenek örökké, pironkodjanak, és vesszenek el!
19Tudják meg, hogy egyedül te vagy az, akinek ÚR a neve, aki felséges az egész földön!