1A karmesternek: "A szőlőtaposók" kezdetű ének dallamára. Ászáfé. Vigadjatok a mi erős Istenünk előtt, ujjongjatok Jákób Istene előtt!
2Kezdjetek zsoltárba, szólaltassátok meg a dobot, a szép hangú citerát és lantot!
3Fújjátok meg a kürtöt újholdkor, holdtöltekor is, ünnepünk napján!
4Mert Izráelnek szóló rendelkezés ez, Jákób Istenének törvénye.
5Intelmül adta Józsefnek, amikor Egyiptom ellen vonult. Ismeretlen beszédet hallottam:
6Levettem válláról a terhet, keze megszabadult a kosárhordástól.
7Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél. (Szela.)
8Hallgass meg, népem, hadd intselek! Bárcsak hallgatnál rám, Izráel!
9Ne legyen más istened, idegen istent ne imádj!
10Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről. Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!
11De népem nem hallgatott szavamra, Izráel nem engedelmeskedett nekem.
12Ezért hagytam, hogy szívük kemény maradjon, és kövessék a maguk tanácsát.
13Bárcsak rám hallgatna népem, az én utaimon járna Izráel!
14Hamar megaláznám ellenségeit, ellenfeleire emelném kezem.
15Az ÚR gyűlölői hízelegnének neki, az ő ideje pedig örökké tartana.
16A búza legjavával etetném, kősziklából szedett mézzel tartanám jól.