1A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Magasztalunk, ó Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat.
2Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok.
3Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom oszlopait! (Szela.)
4A kérkedőknek ezt mondom: Ne kérkedjetek! A bűnösöknek pedig: Ne legyetek fennhéjázók!
5Ne legyetek olyan fennhéjázók, ne beszéljetek nyakasan, gőgösen!
6Mert nem keletről, nem nyugatról, nem is a puszta felől jön a fölmagasztalás,
7hanem Isten fog ítélni: egyiket megalázza, másikat fölmagasztalja.
8Mert pohár van az ÚR kezében, tele habzó, fűszeres borral. Ha tölt belőle, meg kell inni, még a seprőjét is le kell nyelni minden bűnösnek a földön.
9Ezt én mindenkor hirdetni fogom, és zsoltárt zengek Jákób Istenének.
10A fennhéjázó bűnösöket összetöröm, de az igazakat felmagasztalom!