1A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Fölkel az Isten! Szétszóródnak ellenségei, elfutnak előle gyűlölői.
2Ahogyan a füst eloszlik, ha ráfújnak, ahogyan a viasz megolvad a tűztől, úgy pusztulnak el a bűnösök az Isten színe előtt.
3De az igazak örülnek, vigadnak; Isten színe előtt vígan örvendeznek.
4Énekeljetek Istennek, zengjetek nevének! Készítsetek utat a pusztában száguldónak! ÚR az ő neve, vigadjatok színe előtt!
5Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában.
6Isten hazahozza az elhagyottakat, kihozza a foglyokat boldog életre, csak a lázadók maradnak sivár helyen.
7Ó Isten, amikor elindultál néped előtt, amikor vonultál a sivatagban, (Szela)
8rengett a föld, csepegett az ég is Isten színe előtt, még a Sínai is, az Istennek, Izráel Istenének színe előtt.
9Bőven adtál esőt örökségedre, ó Isten, és a fáradtat megerősítetted.
10Ott lakik nyájad, és jóvoltodból gondoskodsz a nyomorultról, Istenem!
11Az Úr ezt a kijelentést adja az örömhírt vivő nők nagy seregének:
12A seregek királyai hanyatt-homlok menekülnek, a palota terén pedig zsákmányt osztanak.
13Ha a felszerelést őrzitek is, ezüstszárnyú galambot kaptok, aranyos zöld tollakkal.
14Amikor a Mindenható szétszórja a királyokat, fehér lesz a Calmón, mint a hó.
15Istenek hegye a Básán-hegy, sokcsúcsú hegy a Básán-hegy.
16Miért néztek irigyen, ti sokcsúcsú hegyek arra a hegyre, amelyet Isten lakóhelyéül választott? Ott is lakik az ÚR örökre!
17Istennek harci kocsija számtalan, sok ezer, ezekkel jön az Úr a Sinairól szentélyébe.
18Fölmentél a magas hegyre, foglyokat ejtettél, - embereket kaptál ajándékul, mégpedig lázadókat. Most már ott laksz, URam Isten!
19Áldott az Úr! Napról napra gondot visel rólunk szabadító Istenünk. ( Szela.)
20Isten a mi szabadító Istenünk, az ÚR, a mi Urunk kihoz a halálból is.
21Bizony, szétzúzza Isten ellenségei fejét, a bűnben élők kemény koponyáját!
22Az Úr ezt mondta: Básánból is visszahozom őket, a tenger mélyéről is visszahozom,
23hogy lábad vérben gázoljon, és kutyáid nyelvének is jusson az ellenségből.
24Látták, ó Isten, hogyan vonultál be, hogyan vonultál be, Istenem, királyom, a szentélybe.
25Elöl mentek az énekesek, hátul a hárfások, középen a doboló nők.
26Áldjátok Istent a gyülekezetekben, az URat, akik Izráeltől származtok!
27Élükön jön Benjámin kicsiny törzse, Júda vezetői tömegestül, Zebulon vezetői, Naftáli vezetői.
28Parancsolj, Isten, hatalmaddal, isteni hatalmaddal, amellyel értünk munkálkodsz,
29jeruzsálemi templomodból: királyok hozzanak neked ajándékot!
30Dorgáld meg a nádas vadját, a hatalmasok seregét, a népek fejedelmeit! Tipord el a pénzsóvárokat, szórd szét azokat a népeket, amelyek háborút akarnak!
31Egyiptomból követek jönnek, az etiópok Istenhez emelik kezüket.
32Ti, földi országok, énekeljetek Istennek, zengjetek az Úrnak! ( Szela.)
33Száguld az egeken át, az ősi egeken át. Halld, hogyan mennydörög hatalmas hangja!
34Hirdessétek Isten hatalmát, fenségét Izráelen, erejét a fellegekben!
35Félelmes vagy, Isten, szentélyedben! Izráel Istene ad hatalmat és erőt a népnek. Legyen áldott az Isten!