1A karmesternek: Dávid zsoltáréneke. Téged illet a dicséret, ó Isten, a Sionon! Neked teljesítik a fogadalmakat.
2Te hallgatod meg az imádságot, hozzád fordul minden ember.
3Erőt vettek rajtunk a bűnök, de te megbocsátod vétkeinket.
4Boldog, akit kiválasztasz, és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!
5Félelmet keltve, de igazságosan válaszolsz nekünk, szabadító Istenünk! Benned bízik mindenki a föld széléig és a messzi tengereken,
6aki hegyeket hoztál létre erőddel, és hatalmat öltöttél magadra,
7lecsillapítottad a tengerek zúgását, hullámaik zúgását, a nemzetek háborgását.
8Ezért félnek jeleidtől még a föld határain lakók is. Kelet és nyugat tájait ujjongásra indítod.
9Gondoskodsz a földről, megöntözöd, nagyon meggazdagítod, Isten patakja tele van vízzel. Gabonával látod el az embereket, így gondoskodsz a földről.
10Barázdáit megitatod, göröngyeit elegyengeted, záporesővel porhanyítod, növényzetét megáldod.
11Megkoronázod az évet javaiddal, és nyomaidon bőség fakad.
12Legelők sarjadnak a pusztán, ujjongás övezi a halmokat.
13Nyájak lepik el a legelőket, a völgyeket gabona borítja, ujjonganak és énekelnek.