1A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
2A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
3Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
4Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
5Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
6Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
7Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek!
8Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
9Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
10mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig.
11Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!