1A karmesternek: Kórah fiaié. Ének magas hangra. Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban.
2Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe;
3ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. (Szela.)
4Egy folyam ágai örvendeztetik Isten városát, A Felségesnek szent hajlékait.
5Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve.
6Népek háborognak, országok inognak, ha az ÚR mennydörög, megretten a föld.
7A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)
8Jöjjetek, lássátok az ÚR tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön.
9Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el.
10Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld.
11A Seregek URa velünk van, Jákób Istene a mi várunk. (Szela.)