1Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé. Magasztallak, URam, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
2URam, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
3URam, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
4Zengjetek az ÚRnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét!
5Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás.
6Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha.
7URam, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem.
8Hozzád kiáltok, URam! Így esedezem az ÚRhoz:
9Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet?
10Hallgass meg, URam, kegyelmesen, légy segítségemre, URam!
11Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél.
12Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, URam, Istenem!