1A karmesternek: Dávid zsoltára. Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.
2Nappal a nappalnak adja át e szót, éjjel az éjjelnek adja tudtul.
3Nincs szó és nincs beszéd, hangjuk sem hallatszik,
4mégis eljut hangjuk az egész földre, szavuk a világ végéig. Sátrat készített a napnak,
5amely mint vőlegény jön ki szobájából, örül, mint egy hős, hogy futhat pályáján.
6Elindul az ég egyik szélétől, átível a másik széléig, nincs rejtve melege elől semmi.
7Az ÚR törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. Az ÚR intő szava határozott, bölccsé teszi az együgyűt.
8Az ÚR rendelkezései helyesek, megörvendeztetik a szívet. Az ÚR parancsolata világos, ragyogóvá teszi a szemet.
9Az ÚR félelme tiszta, megmarad örökké. Az ÚR döntései igazak, mindenben igazságosak,
10kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is.
11Szolgádat is figyelmeztetik: ha megtartja azokat, jutalma bőséges.
12A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!
13A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen.
14Fogadd kedvesen számnak mondásait és szívem gondolatait, URam, kősziklám és megváltóm!