1Dávid bizonyságtétele. Tarts meg engem, Istenem, mert hozzád menekültem!
2Ezt mondom az ÚRnak: Te vagy az én Uram, rajtad kívül nincs, ami jó nekem.
3A szentekben, akik a földön élnek, és a dicsőségesekben telik minden kedvem.
4Sok fájdalmuk lesz azoknak, akik máshoz csatlakoznak. Nem mutatok be nekik vérrel kevert italáldozatot, még nevüket sem veszem ajkamra.
5URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.
6Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
7Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
8Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
9Ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van.
10Mert nem hagysz engem a holtak hazájában, nem engeded, hogy híved leszálljon a sírba.
11Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.