1A karmesternek: Dávid zsoltára. Ments meg, URam, a gonosz emberektől, oltalmazz meg az erőszakos emberektől,
2akik rosszat terveznek szívükben, minden nap háborúságot szítanak!
3Nyelvük éles, mint a kígyóé, viperaméreg van ajkukon. (Szela.)
4Őrizz meg, URam, a bűnösök hatalmától, oltalmazz meg az erőszakos emberektől, akik jártomban el akarnak gáncsolni!
5Tőrt vetettek nekem a gőgös emberek, köteleket és hálót feszítettek ki, az út mentén csapdát állítottak nekem. (Szela.)
6Te vagy Istenem - mondom az ÚRnak -, figyelj hát, URam, könyörgő szavamra!
7Én Uram, URam, hatalmas szabadítóm, te véded fejemet a küzdelem napján.
8Ne teljesítsd, URam, a bűnös kívánságát, ne engedd sikerülni terveit, ne fuvalkodhasson fel! (Szela.)
9A körülöttem ólálkodók fejére zúduljon az a nyomorúság, amit ajkuk felidéz!
10Hulljon rájuk tüzes parázs, taszítsd őket vizes gödrökbe, hogy föl ne kelhessenek!
11Ne maradjon meg a rágalmazó a földön, az erőszakos embert üldözze gonoszsága, míg össze nem roskad!
12Tudom, hogy az ÚR felkarolja a nyomorultak ügyét, a szegények jogát.
13Csak az igazak magasztalják nevedet, a becsületesek maradnak meg színed előtt.