1Amikor Babilon folyói mellett laktunk, sírtunk, ha a Sionra gondoltunk.
2Az ott levő fűzfákra akasztottuk hárfáinkat.
3Mert akik elhurcoltak minket, énekszót követeltek tőlünk, és akik sanyargattak, öröméneket: Énekeljetek nekünk a Sion-énekekből!
4Hogyan énekelhetnénk éneket az ÚRról idegen földön?
5Ha megfeledkezem rólad, Jeruzsálem, bénuljon meg a jobb kezem!
6Nyelvem ragadjon az ínyemhez, ha nem emlékezem rád, ha nem Jeruzsálemet tartom legfőbb örömömnek!
7Emlékezz, URam, az edómiakra, akik ezt mondták Jeruzsálem napján: Romboljátok le, romboljátok le, egészen az alapjáig!
8Babilon pusztulásra méltó népe! Boldog lesz, aki megfizet neked azért, amit velünk elkövettél.
9Boldog lesz, aki megragadja, és a sziklához csapja csecsemőidet!