1A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül.
2Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek.
3Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet!
4Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk?
5Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak.
6Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek.
7URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor,
8még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek.