1Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk:
2"Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának.
3Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni.
4Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre!
5De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe.
6A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette.
8Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.
9Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre.
10Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel.
11Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve;
12így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott.
13Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás.
14Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
15Akkor a farizeusok elmentek, és elhatározták, hogy szóval csalják tőrbe.
16Elküldték tehát hozzá tanítványaikat, a Heródes-pártiakkal együtt, akik ezt mondták: "Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és az Isten útját az igazsághoz ragaszkodva tanítod, és hogy nem tartasz senkitől, mert nem veszed figyelembe az emberek tekintélyét.
17Mondd meg tehát nekünk, mi a véleményed: szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?"
18Jézus felismerve gonoszságukat, így szólt: "Mit kísértetek engem, képmutatók?
19Mutassatok nekem egy adópénzt!" Azok odavittek neki egy dénárt.
20Jézus megkérdezte tőlük: "Kié ez a kép és ez a felirat?"
21"A császáré" - felelték. Jézus erre kijelentette: "Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené."
22Amikor ezt meghallották, elcsodálkoztak, otthagyták őt, és eltávoztak.
23Azon a napon szadduceusok is mentek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás, és megkérdezték őt:
24"Mester! Ezt mondta Mózes: ha valaki meghal, és nem marad fiúgyermeke, akkor testvére vegye feleségül az asszonyt, és támasszon utódot testvérének.
25Volt nálunk hét testvér: az első, miután megnősült, meghalt, és mivel nem volt utóda, feleségét testvérére hagyta.
26Hasonlóan a második is, a harmadik is, és így egymásután mind a hét.
27Végül aztán meghalt az asszony is.
28A feltámadáskor tehát kinek a felesége lesz az asszony a hét közül, hiszen mindegyiknek a felesége volt?"
29Jézus így válaszolt nekik: "Tévelyegtek, mivel nem ismeritek sem az Írásokat, sem az Isten hatalmát.
30Mert a feltámadáskor nem nősülnek, férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyben.
31A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit Isten mondott nektek:
32Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene? Az Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké."
33Amikor a sokaság ezt hallotta, álmélkodott tanításán.
34Amikor a farizeusok meghallották, hogy a szadduceusokat elnémította, köréje gyűltek.
35Egyikük pedig, egy törvénytudó, kísérteni akarta őt, és megkérdezte tőle:
36"Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?"
37Jézus így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38Ez az első és a nagy parancsolat.
39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
41Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus:
42"Mi a véleményetek a Krisztusról? Kinek a fia?" Ezt felelték: "Dávidé."
43Majd újabb kérdést tett fel nekik: "Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által Urának, amikor ezt mondja:
44Így szól az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet.
45Ha tehát Dávid Urának szólítja őt, miképpen lehet a Fia?"
46De senki sem tudott neki felelni egyetlen szót sem, és megkérdezni sem merte őt többé senki attól a naptól fogva.