1Megszólalt a témáni Elifáz, és ezt mondta:
2Ha beszélni próbálok hozzád, fáraszt-e? Mert ki tudja itt magába fojtani a szót?
3Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted.
4A botladozót talpra állították szavaid, és a roskadozó térdeket erőssé tetted.
5Most, hogy rajtad a sor, fáraszt? Amikor téged ér csapás, megzavarodsz?
6Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen utad?
7Emlékezz csak: pusztult-e el valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket?
8Ahogyan én láttam, a hamisságot szántók és a vészt vetők ugyanazt aratják.
9Az Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek.
10Az oroszlán ordíthat, a fiatal oroszlán bömbölhet, de majd kitörnek az oroszlánkölykök fogai!
11Elpusztul a hím oroszlán martalék nélkül, és elszélednek a nőstény oroszlán kölykei.
12Titokzatos szó jutott hozzám, de csak suttogást fogott fel belőle a fülem,
13éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre.
14Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden csontomat.
15Szellő suhant el az arcom előtt, felborzolódott a szőr testemen.
16Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok:
17Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember?
18Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, és angyalaiban is talál hibát.
19Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban van, és szétmorzsolják mint a molyt!
20Reggeltől estig szétzúzzák, észrevétlen elpusztulnak örökre.
21Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.