1Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
2Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
3Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
4Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
5Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
6A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva a pusztulás helye.
7Ő terjesztette ki északot a kietlenség fölött, megerősítette a földet a semmiség fölött.
8Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
9Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
10Határt szabott a vizeknek, ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
11Az egek oszlopai meginognak, és megrendülnek fenyegetésétől.
12Erejével lecsillapította a tengert, értelmével szétzúzta a szörnyeteget.
13Leheletétől kiderült az ég, amikor kezével átdöfte a menekülő kígyót.
14Pedig ez csak a szegélye útjának! S milyen halk szót hallunk tőle! De hatalmas mennydörgését ki tudná elviselni?