1Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte!
2Megharagudott az ÚR minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket.
3Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől.
4Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról.
5Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.
6Az ÚR kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az ÚR Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában.
7Bivalyok hullanak el, és bikák tulkokkal együtt. Vértől részegedik meg a föld, kövérjétől lesz zsíros a por.
8Mert az ÚR bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében.
9Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé lesz, földje pedig égő szurokká.
10Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a füstje. Nemzedékeken át pusztán marad, soha senki nem jár arra.
11Pelikán és bölömbika veszi birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Kietlenséget mér ott a mérő, pusztaságot a mérőón.
12Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá, vezetői mind semmivé lesznek.
13Palotáit gaz veri föl, erődeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája.
14Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.
15Ott fészkel a bagoly, tojásait kikölti, és gondozza az árnyékban. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja.
16Keressétek majd meg az ÚR könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert az ÚR parancsa ez, az ő lelke gyűjti össze őket.
17Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.