1Jöjj vissza, te sulami leány, jöjj vissza! Térj vissza, hadd csodáljunk, térj vissza! A vőlegény Mit csodáltok a sulami leányon? Ahogy a Mahanaim táncot járja!
2Milyen szép a lábad saruidban, te fejedelmi leány! Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve, mesterkéz remeke.
3Köldököd kerek csésze, amely mindig fűszeres bort kínál. Tested, mint egy halom tiszta búza, liliomokkal kerítve.
4Melleid, mint iker-őzikék, mint a kecses gazella kicsinyei.
5Nyakad elefántcsont-torony, szemeid a hesbóni tavak, Bat-Rabbim kapujánál. Orrod, mint a Libanon-torony, amely Damaszkusz felé néz.
6Fejed, mint a Kármel hegye, hajad, mint a bíbor. Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
7Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem, milyen gyönyörű és kedves!
8Sudár termeted, mint a datolyapálma, melleid, mint a datolyafürtök!
9Bizony, felmegyek a pálmafára, leszedem gyümölcseit! Melleid legyenek szőlőfürtök, leheleted almaillatú!
10Csókod íze, mint a legjobb boré, amely szerelmesem kedvére folyik, ajkamon fakad, fogaim között.
11Én a kedvesemé vagyok, ő pedig engem kíván!
12Jöjj velem, szerelmesem, menjünk a mezőre! Töltsük falun az éjszakát!
13Hajnalban menjünk a szőlőkbe, nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága, a gránátalma virágzik-e már! Ott leszek egészen a tiéd.
14Édes illatát árasztja a mandragóra virága, kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak, frissek és aszaltak, neked tartogattam őket, szerelmesem!