1Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem! Szedem mirhámat és balzsamomat, lépes mézemet eszem és színmézemet, iszom boromat és tejemet. A barátok Barátaim, egyetek, igyatok, mámorosodjatok meg ti is!
2Elaludtam, de szívem éberen virrasztott. Lám, kedvesem hangját hallom, amint kopogtat: „Nyiss ajtót húgom, kedvesem, nyisd ki galambom, gyönyörűm! Harmat rakódott fejemre, gyöngyharmat szállt hajamra!”
3„Hiszen már levetkőztem, hogy is öltözzem fel újra? Megmostam lábamat, lépjek ismét a porba?”
4Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón, szívem-lelkem megindult utána.
5Fel is keltem, hogy kinyissam, ujjaimról mirha csepegett, kezemről mirha folyt a reteszre.
6Ajtót tártam kedvesemnek, de ő már elfordult, elment! Szívem majd’ kiszökött helyéből, hogy így elment. Keresni indultam, de sehol sem találtam, hívtam, kiáltva, de nem felelt.
7Rám akadtak az őrök, akik a városra vigyáznak Megvertek, megsebeztek, köpenyem letépték a várfalak őrei.
8Ó, Jeruzsálem leányai! Ígérjétek meg, ha rátaláltok kedvesemre, mondjátok neki, hogy betege lettem a szerelemnek!
9Miért különb szerelmesed más ifjaknál, te szépek szépe? Miért különb szerelmesed, hogy ennyire kérlelsz minket?
10Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú, hogy tízezer közül is kitűnik!
11Feje arany, ragyogó színarany, hullámos haja hollófekete,
12szemei, mint galambok a folyóparton, mint tejben fürdő galambok.
13Orcája, mint balzsamos virágok ágya, melyben édes illatú fűszerek teremnek. Ajkai liliomszirmok, melyekről mirha csepeg.
14Kezei aranyhengerek, drágakövekkel ékesítve. Dereka elefántcsont, zafírokkal díszítve.
15Lábai márványoszlopok, aranytalapzaton. Termete, mint a libanoni cédrusé, oly nemes és fenséges.
16Ajka édes, ő maga mindennél kívánatosabb! Ilyen a kedvesem, akit szeretek, Jeruzsálem leányai!