1Mezei virág vagyok a sároni síkságon, fehér liliom a völgyben.
2Mint hófehér liliom a tövises bozótban, olyan vagy, kedvesem, a leányok között!
3Mint virágzó almafa az erdő fái közt, olyan vagy szerelmesem, az ifjak között! A menyasszony Mennyire kívánom árnyékát élvezni, gyönyörűséges gyümölcsét ízlelni!
4Bevitt engem a lakomák termébe, szerelme a zászló fölöttem.
5Erősítsetek aszalt szőlővel, üdítsetek fel almával, mert egészen beteg lettem a szerelemtől!
6Bal karja fejem alatt, jobbjával átölel engem.
7Ó, Jeruzsálem leányai, nézzétek az őzeket és a szarvasokat! Ne ébresszétek fel a szerelmet, ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja! Meg kell ígérnetek!
8Ez az ő hangja! Szerelmesem szavát hallom! Már jön is, közeleg! Átugrik a hegyeken, gazellaként szökell a dombokon.
9Mert olyan a kedvesem, mint a gazella, mint egy fiatal szarvas. Már itt is van, a fal túloldalán, benéz az ablakon, betekint a rácsokon.
10Meg is szólít engem: „Kelj föl, kedvesem, siess már szerelmesem, jöjj velem!
11Nézd, elmúlt a tél, elálltak az esők.
12Kivirágzott a mező, eljött a madárdal ideje, gerlék búgása hallik földünkön.
13Első termését érleli a füge, virágzanak a szőlők, illatuk árad szerteszét. Kelj föl, kedvesem, siess már szerelmesem, jöjj velem!”
14Sziklák hasadékában rejtőző galambom! Magas sziklák között fészkelő madaram! Mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a hangod édes, arcod gyönyörű!
15Jaj, fogjátok meg a rókákat, csípjétek el a rókakölyköket, mert pusztítják a szőlőt, a virágzó szőlőket!
16Szerelmesem az enyém, én meg az övé, aki liliomok közt legelteti nyáját.
17Jöjj vissza hozzám, kedvesem, mielőtt az árnyékok megnyúlnak, és hűvös szél támad! Siess hozzám, mint a gazella, vagy mint fiatal szarvas Béther hegyein!