1Ismét láttam: egy hatalmas és csodálatos jel tűnt fel a Mennyben. Hét angyal jött elő, akiknél az utolsó hét csapás volt. Ezekkel a csapásokkal lett teljessé és fejeződött be Isten haragja.
2Azután ismét láttam: mintha üvegtenger lett volna előttem, amelybe tűz keveredett. Láttam azokat, akik legyőzték a Szörnyeteget, annak bálványszobrát, és a nevének megfelelő számot. A győztesek az üvegtengeren álltak, és Isten hárfáit tartották a kezükben. Énekelték
3Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét: „Nagy és csodálatos minden, amit teszel, Mindenható Úr Isten! Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel, Nemzetek Királya!
4Ki ne tisztelne téged, Urunk, ki ne dicsérné neved? Mert egyedül te vagy szent! Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged, mert látják, hogy igazságosan cselekszel!”
5Azután ismét láttam: Isten mennyei szentélye feltárult,
6és hét angyal jött elő, akiknél a hét utolsó csapás volt. Fénylő fehér lenvászon ruhájukat a mellükön aranyöv fogta össze.
7A négy mennyei élőlény közül az egyik hét aranypoharat adott a hét angyalnak. A poharak tele voltak az örökkön-örökké élő Isten haragjával.
8A szentélyt pedig betöltötte Isten dicsőségének és hatalmának felhője, és senki nem léphetett be oda, amíg a hét angyal hét csapása be nem fejeződött.