1Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak! Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak, aki megszabadít!
2Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal, énekeljünk neki, dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
3Mert nagy Isten az Örökkévaló, hatalmas Király minden más isten fölött!
4Övé a föld mélye és a hegyek csúcsa egyaránt.
5Övé a tenger, mert ő teremtette, övé a szárazföld is, mert saját kezével formálta.
6Jöjjetek, hajoljunk meg előtte, gyertek, imádjuk őt, térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
7Ő a mi Istenünk, mi pedig népe vagyunk, legelőjének nyája, kezéhez szoktatott bárányai. Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
8„Ne keményítsétek meg szíveteket, ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában, a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,
9amikor őseitek próbára tették türelmemet, megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék, végül azt mondtam haragomban: E nép gondolatai mindig rossz úton járnak, az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11Ezért megesküdtem haragomban: nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”