1A zenészek vezetőjének. A gittitre. Kórah fiainak zsoltára. Milyen kedvesek a hajlékaid, Örökkévaló, Seregek Ura!
2Bárcsak már Templomod udvarában lehetnék! Testem-lelkem türelmetlenül kívánkozik az Élő Istenhez!
3Örökkévaló, Seregek Ura! Királyom, Istenem, még a veréb is talál helyet oltárod mellett, a fecskék is fészket raknak ott, és felnevelik fiókáikat!
4Milyen boldogok, akik mindig közeledben laknak, Istenem! Egész nap téged dicsérnek! Szela
5Boldog, aki tőled kapja erejét, akinek ösvényeid vannak a szívében!
6Ha a könnyek völgyén mennek is át, a források völgyévé változtatják, s áldást hoznak nekik az őszi esők.
7Erejük egyre növekszik, amíg elérkeznek a Sion hegyére, s Isten elé jutnak.
8Örökkévaló, Seregek Ura és Istene, figyelj imádságomra! Jákób Istene, kérlek, hallgass meg! Szela
9Védelmező Istenünk, tekints jóindulattal királyodra, légy kegyelmes felkentedhez!
10Mert jobb egyetlen nap nálad, mint ezer máshol! Jobb Istenem Templomának küszöbén állni, mint a gonoszok sátrában lakni!
11Az Örökkévaló Isten pajzsunk és Napunk, kegyelme és dicsősége ragyog ránk! Nem tart vissza semmi jót azoktól, akik igazságosan élnek!
12Milyen boldog és áldott, aki benned bízik, Örökkévaló, Seregek Ura!