1A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke. Dicsérünk téged, Istenünk! Dicsérünk és hálát adunk neked, mert közel vagy azokhoz, akik hirdetik csodálatos tetteid.
2Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét, és igazságosan ítélkezem.
3Mikor remeg az egész Föld, és minden lakója reszket, én tartom meg annak oszlopait!” Szela
4Azt mondom a büszkéknek: „Ne legyetek olyan gőgösek!” A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
5Ne kérkedjetek hatalmatokkal, ne szóljatok olyan magabiztosan!”
6Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról, sem a sivatag hegyeiről származik, hanem Istentől!
7Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit, vagy megaláz.
8Az Örökkévaló kezében a serleg, haragjának habzó, erős borával tele: ha tölt belőle, minden bűnösnek inia kell a Földön! Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!
9Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének, örökké hirdetem dicséretét!
10Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát, de hatalmat adok az igazaknak.”