1A zenészek vezetőjének. A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása, abból az időből, amikor a naharaimi és a cóbai arámok ellen harcolt, Jóáb pedig visszatért és legyőzte az edomiak tizenkétezer fős seregét a Sós-völgyben. Ó Isten, mennyire megharagudtál ránk! Elfordultál tőlünk, szétszórtál bennünket! Állíts helyre minket, és fordulj vissza hozzánk!
2Megrendítetted és szétrepesztetted a földet. Gyógyítsd meg a töréseket, hogy ne pusztuljon el egészen!
3Istenünk, sok csapással sújtottad népedet, a szenvedés bódító borával itattál bennünket.
4De most magasra emelted zászlódat azoknak, akik félnek és tisztelnek téged, hogy köréje gyűljenek, és megmeneküljenek az ellenség fegyverétől. Szela
5Istenünk, szabadíts meg minket hatalmaddal! Hallgass meg bennünket, hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
6Így szólt Isten templomában: „Örömmel adom örökségül Sikem városát és Szukkót völgyét!
7Gileád és Manassé az enyém, Efraim a sisakom, Júda királyi jogarom!
8Moáb mosdótálam, amelyben lábamat mosom, Edom szolgám lesz, aki sarumat hordozza. A filiszteusokat legyőzöm, és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
9[9-10] De most elhagytál bennünket, Istenem! Nem jöttél seregünkkel a csatába. Ki vezet be engem az erős városba, hogy elfoglaljam? Ki vezet el egészen Edomig?
10***
11Istenem, segíts meg bennünket ellenségeinkkel szemben! Hiszen semmit sem ér az emberek segítsége!
12Isten segítségével hatalmas győzelmet aratunk, mert ő veri le ellenségeinket!