1A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára. Áldott, aki törődik a szegényekkel, segíti a gyengéket, mert az Örökkévaló megmenti őt veszedelmes időkben.
2Bizony, az Örökkévaló megőrzi, életben tartja, bőségesen meg is áldja ezen a földön, nem szolgáltatja ki az ellenségének.
3Még ha meg is betegszik, felerősíti az Örökkévaló, akármilyen betegségből meggyógyítja.
4Azt mondom: „Örökkévaló, kegyelmezz nekem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!”
5Ellenségeim csak rosszat kívánnak nekem: „Lássuk, mikor hal meg? Még nevét is elfelejtik majd!” — mondják.
6Ha meglátogat valaki, csak üres szavakkal vigasztal, pletykálni gyűjt híreket, azután szétkürtöli.
7Akik gyűlölnek, összesúgnak mögöttem, rosszat gondolnak rólam:
8„Biztosan vétkezett, azért beteg, gyógyíthatatlan, fel se kel többé!”
9Még legjobb barátom, akiben bíztam, aki velem evett, még ő is ellenem támadt!
10Csak te légy jóindulattal hozzám, Örökkévaló! Segíts, hogy felkeljek, és megfizessek ellenségeimnek!
11Ne engedd, hogy ártsanak nekem! Ebből látom, hogy szeretsz, és nem te küldted őket ellenem.
12Mivel ártatlan vagyok, megtartasz, és jelenlétedben lakhatok örökké.
13Áldott az Örökkévaló, Izráel Istene, aki mindig volt, és örökké lesz! Ámen és Ámen.