1A zenészek vezetőjének. Dávidé, az Örökkévaló szolgájáé. Ezt mondja a bűn a gonosz szívében: „Én ugyan nem félek Istentől, nem is tisztelem, még lelkem mélyén sem!”
2Meggyőzte magát, hogy nem tett semmi rosszat, és nincs mit megbánnia.
3Beszéde csupa ostoba hazugság és megtévesztés, nem kell neki a bölcsesség, nem akar jót tenni.
4Még ágyában is gonosz terveket sző, felkel, és rossz útra indul, minden gonoszságra kapható.
5Örökkévaló, kegyelmed az égig ér, és hűséged a felhőkig!
6Igazságosságod oly magas, mint Isten hegyei, ítéleteid mélységesek, mint a tenger! Te viselsz gondot emberre, állatra, Örökkévaló!
7Nincs értékesebb, mint hűséges szereteted! Szárnyad árnyékába menekülnek az emberek.
8Megtöltesz minket házad kincseivel, jóságod folyóvizéből itatsz bennünket!
9Te magad vagy az élet forrása, és fényed által látunk világosan!
10Mutasd meg kegyelmedet azoknak, akik ismernek téged, és igazságosságodat a tisztaszívűeknek!
11Hogy ne taposson el a kevélyek lába, ne űzzön el a gonoszok keze!
12Bárcsak a gonoszok mind elhullanának, hogy fel se keljenek többé!