1Dávid tanítása. Boldog, akinek bűneit megbocsátották, és vétkeit eltörölték.
2Áldott, akit az Örökkévaló felmentett minden vád alól, és szellemében nincs hamisság.
3Ameddig eltitkoltam bűneimet, még csontjaim is kiszáradtak, naphosszat segítségért kiáltoztam.
4Éjjel-nappal rám nehezedett kezed, Örökkévaló. Erőm kiszáradt, mint a fű, a tikkasztó, forró nyárban. Szela
5De bevallottam neked bűnömet, nem takargattam tovább vétkeimet. Azt mondtam: „Bevallom az Örökkévalónak vétkemet!” Te pedig megbocsátottál nekem, Örökkévaló. Szela
6Így imádkozzon bocsánatodért mindenki, aki a tiéd, Örökkévaló! Keressen téged, amíg megtalálhat, akkor még hatalmas árvíz sem borítja el.
7Örökkévaló, te vagy rejtekhelyem, körülveszel, és megvédesz engem, ezért örvendezek benned! Szela
8Az Örökkévaló mondja: „Én magam tanítalak, s megvilágítom az utat, amelyen járnod kell. Figyelemmel kísérlek, és tanácsollak, mit tegyél.
9Ne légy olyan, mint a ló, vagy az öszvér, amely még nincs betanítva, ezért erővel kell féken tartani, másképp nem engedelmeskedik.”
10A gonoszokat sok fájdalom éri, de az Örökkévaló körülveszi jóindulatával, aki bízik benne.
11Örüljetek és vigadjatok az Örökkévalónak, ti igazak! Örüljetek mind, igazszívűek!