1Dávid zsoltára, templomszentelési ének. Dicsérlek, Örökkévaló, mert felemeltél, nem engedted, hogy ellenségeim legyőzzenek!
2Örökkévaló, Istenem, segítségért kiáltottam hozzád, és meggyógyítottál.
3Kiemelted lelkemet a halottak országából, megmentettél, hogy ne szálljak a sírba.
4Ti, akik az Örökkévalót hűséggel követitek, énekeljetek zsoltárokat neki, dicsérjétek szent nevét!
5Mert haragja csak pillanatig tart, de jósága egész életemben kísér! Este sírva fekszem le, de reggel már örömre ébredek.
6Amíg jól ment sorom, azt gondoltam, semmi baj nem érhet.
7Amíg kegyelmed körülvett, az élet csúcsán éreztem magam. De mikor elfordítottad arcodat tőlem, halálra rémültem.
8Hozzád kiáltottam, Örökkévaló, kegyelemért könyörögtem:
9„Mi haszna, ha meghalok, ha sírba szállok? Ha porrá leszek, dicsér-e téged az a por? Hirdeti-e hűségedet az embereknek?”
10Hallgass meg, Örökkévaló, könyörülj meg rajtam! Ó, Örökkévaló, segíts!
11Gyászomat örömre fordítottad! Levetted rólam a szomorúság gyászruháját, és víg örömbe öltöztettél,
12hogy dicsérjelek, és soha ne hallgassak el! Örökkévaló, én Istenem, örökké dicsérlek téged!