1Dávid zsoltára. Amikor fia, Absolon elől menekült. Örökkévaló! Hányan jönnek ellenem! Milyen sokan támadnak rám!
2Mind azt mondják rólam: „Isten sem menti meg a kezünkből!” Szela
3Te mégis megvédesz engem, Örökkévaló, te vagy dicsőségem, te emeled föl a fejem.
4Teljes erővel segítségért kiáltok az Örökkévalóhoz. Bizony, meghallja, és válaszol nekem szent hegyéről! Szela
5Nyugodtan lefekszem, el is alszom, és tudom, felébredek, mert az Örökkévaló őriz, és betakar engem.
6Nem félek ellenségeimtől, bár ezerszámra gyűlnek körém.
7Kelj fel, Örökkévaló! Ments meg, Istenem, mert ha te állon ütöd ellenségeimet, a gonoszoknak még fogait is kitördeled!
8Az Örökkévaló megszabadít! Örökkévaló, áldd meg népedet! Szela