1Dávid zsoltára. Örökkévaló, téged hívlak segítségül! Siess hozzám, segíts! Hallgass meg, mikor hívlak!
2Fogadd el imádságomat, mint jó illatú füstáldozatot! Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem, mint az esti áldozatot!
3Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak, és meg tudjam fékezni nyelvemet!
4Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon! Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek, és velük együtt vétkezzek! Ne legyen részem abban, amit ők szeretnek!
5Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem, illatos olaj ez a fejemnek, elfogadom! De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,
6hogy vezetőiket büntesse meg Isten. Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!
7A gonoszok vezetőinek csontjait úgy szórják majd a sír szájába, ahogy az eke hányja a földet maga után.
8Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget, benned reménykedem! Ne engedd, hogy meghaljak!
9Ments meg a gonoszok csapdáitól! Óvj meg cseleiktől!
10Essenek ők maguk a verembe, én meg szabadon átmegyek közöttük!