1A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára. Örökkévaló, megvizsgáltál, és jól ismersz.
2Tudod, mikor leülök, vagy felkelek, ismered még gondolataimat is. Mielőtt bármit tennék, már tudod.
3Szemmel tartod, merre járok, látod, mikor lefekszem, minden utamat ismered!
4Mielőtt kimondanám, te már érted a szavam, Örökkévaló.
5Körülvettél mindenfelől, előttem is, mögöttem is te jársz, rajtam nyugtatod kezed!
6Mindent tudsz, csodállak érte, fel sem érem ésszel, meg sem érthetem!
7Szellemed elől hová fussak? Jelenléted elől el nem rejtőzhetek!
8Ha a Mennybe szállnék fel, ott vagy, ha a holtak közé fekszem, ott is jelen vagy!
9Ha a hajnal szárnyaival szállanék, és a tenger túlsó szélére költöznék,
10ott is kezed vezetne, jobb karod ott is megtartana engem!
11Ha azt mondom: „A sötétség elborít engem, az éjszaka biztosan eltakar előled!”
12Még a sötétség sem tud elrejteni szemed elől, neked még az éjszaka is világos, mint a nappal, a sötétség pedig világosság!
13Örökkévaló, te alkottad testem, anyám méhében kezed formált engem!
14Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél! Bizony, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt!
15Mindent tudsz rólam! Még csontjaimat is láttad, ahogy titokban formálódtak anyám méhében!
16Naponta figyelted, amint alaktalan testem formát öltött. Könyvedben minden része fel volt írva, és a napok is, mikor kiformáltad tagjaimat.
17Istenem, milyen kedvesek nekem gondolataid! Meg sem számolhatom, olyan rengeteg!
18Ha megpróbálnám, több lenne, mint tengerparton a homok. S ha megszámolnám, akkor is csak veled lennék, Örökkévaló!
19Istenem, bárcsak elpusztítanád a gonoszt! Bárcsak elűznéd tőlem a gyilkosokat,
20akik gonoszul szólnak rólad, akik hamisan esküsznek nevedre, ellenségeidet!
21Örökkévaló, gyűlölöm gyűlölőidet, megvetem az ellened lázadókat.
22Teljes szívvel gyűlölöm őket! Ellensége lettem ellenségeidnek.
23Vizsgálj meg, Istenem, világítsd át szívem! Próbálj meg, és vizsgáld meg gondolataimat!
24Nézd meg, van-e bennem gonosz szándék! Vezess engem az örök élet ösvényén!