1A zenészek vezetőjének. Mélyhangú húros hangszerekre. Dávid zsoltára. Ments meg, Örökkévaló! Elfogytak az istenfélők! Kiveszett a hűség, eltűntek a földről a hűségesek!
2Értelmetlen és hazug dolgokat beszélnek, képmutatón hízelegnek egymásnak.
3Irtsd ki, Örökkévaló, a hízelgő szájakat, vágd ki a nagyotmondó nyelveket!
4Akik ezt mondják: „Beszédünk naggyá tesz minket, nyelvünkkel uralkodunk, ugyan ki lehetne úrrá felettünk?!”
5De az Örökkévaló így felel: „Most már felkelek! A nyomorultak segélykiáltására felelek, megmentem a szegényeket, megszabadítom azokat, akik arra várnak!”
6Az Örökkévaló beszéde igaz és tiszta, mint a föld-kohóban hétszer olvasztott, megtisztított ezüst.
7Örökkévaló, védj meg bennünket, e gonosz nemzedéktől ments meg,
8még ha körül is vesznek mindenfelől, és magasra emelkednek a hitvány emberek!